Lehet hibázni...

Az oktatás során sokszor látom, hogy az emberek félnek attól, hogy hibáznak. A hibázásból fakadó félelem akadályozza meg őket abban, hogy kreatívan és játékosan tudjanak alkotni. Azt a szabadságot szeretném mindenkinek átadni, hogy lehet hibázni, el lehet rontani, lehet újra felnőttként is gyerekként játszani. Amikor zongorázni tanultam, sokszor nagyon féltem attól, hogy hibázok, de ez az életem más területein is megjelent. Mintha nekem nem lett volna jogom, hibázni, nem lett volna jogom embernek lenni... Jó lett volna, ha anno lett volna mellettem egy olyan tanár, aki azt is átadja, hogy szabad embernek lenni, szabad hibázni, nem dől össze a világ, nem fog rám mindenki haragudni, ha véletlenül elrontok egy akkordot. Nekem saját magamnak, egyedül kellett ezt megtanulnom, valahogy "újra huzalozni" az agyamban bekapcsoló gondolatokat és az ehhez kapcsolódó érzéseket. Tanárként a célom, hogy ezt a belső szabadságok is átadjam a tanítványaimnak!Nem minden tanítványom akar professzionális zenész lenni, de a zenélés öröméből, és abból a belső szabadságból, hogy lehet hibázni, mindenki töltekezik! Az általam képviselt zene a végtelen szabadságról, kísérletezésről szól. Mindenkinek segítek abban, hogy megtalálja a saját hangjait, hogy le tudjon ülni úgy is a zongorához majd, hogy játszon valamit csak úgy, amit még soha, amit akkor, abban a pillanatban érez, hall belül és át tudja adni a zongora billentyűin keresztül.